HATSOPSZITU KIRÁLYNÉ FŐKANCELLÁRJA

- Megértettem, doktor úr... ne, ne... hagyjon csak fölülni az ágyban, így jobban tudok beszélni... arra a pár órára, ami még hátra van az életemből, miért kíméljem magam?.. de igen, beszélnem kell... majd meglátja, miért... nem a kezdetén kezdem, csak onnan, hogy akkor... ide, Londonba költözésem előtt sok-sok évvel... akkor Kairóban volt régiségkereskedésem, és Hadzs Ellumi Moktar volt a nevem, különben ez az igazi nevem, tulajdonképpen gyilkos vagyok és mégsem... ítéljen maga... a történet elég bonyolult... a boltom a Bab en Naszr közelében volt... alig volt vevőm, pedig a sok hamisítvány között akadt igazi darab is, értékes... egy reggel öcsém, Szalah, egy angolt vezetett be, aki a XVIII. vagy XIX. dinasztia idejéből való múmiát keresett... ez a korszak volt a balzsamozás fénykora... otthagyta kairói és londoni címét, ha lesz valamim, értesítsem... egyiptológiával foglalkozó régiségkereskedőnek lenni nagyon szép és nagyon nehéz fogl...

...Köszönöm, már magamhoz tértem... oltást adott, míg eszméletlen voltam?.. az emlékezés régi izgalmakat szakított fel bennem... Szalah szívbajos volt, huszonhárom éves és csodaszép... ősi arcélére mintha Egyiptom rejtélyes évezredei lettek volna haloványan rálehelve... sokat nélkülöztünk ... Szalah szemlátomást pusztult, de arca, ez a csodálatos történelmi tükör, egyre jobban ragyogtatta fel datolyaszín bőrén mindazt, ami velejében és szóba nem foglalhatóan egyiptomi... nem, még akkor sem volt meg bennem a csírája sem a gondolatnak, vagy ki tudja?... de mintha kézen fogva vezettem volna a halál felé... sokszor megállt, szívére tette a kezét, füle olyan lett, mint a viasz, összeszorított ajka halványlila vonal...

Egy korty vizet kérek... köszönöm, doktor úr... tudja, mi, egyiptológus régiségkereskedők már-már komoly tudósok vagyunk... a sokat emlegetett Halottak Könyve mindennapi olvasmányunk... én épp az ellenkezőjét tettem mindannak, ami benne van, csaltam, bitoroltam, öltem... gyerekség, hagyjuk!.. tudja ön, hogy készül egy klasszikus múmia?.. a halott hasát fölvágják, a belső puha részeket kiszedik, pálmaborral kimossák az üreget, amelyet aztán betömnek fűrészpor, füvek, vásznak, sók keverékével, az orron keresztül kiveszik kampós horgokkal a koponyából az agyvelőt, a test szénsavas nátriumfürdőbe kerül hetven-százhúsz napra, aztán száját, orrlyukait, fülét betapasztják egy bizonyos fajta szurokpéppel... kiszárítják... aztán jön a bebugyolálás finom vászonszalagokkal, rá az első durvább szemfödő, pár írás kerül rá, Ozirisz vonásai, erre egy finomabb rózsaszín s az egész abba az oldalt kettényíló ember alakú dobozkoporsóba, amely festett, aranyozott, hisz jól ismeri... a koporsófedél felső része emberarcot formáz... nem mindig így készült a múmia, de ez volt a klasszikus eljárás a XVIII. és a XIX. dinasztia idejében, és én azt akartam, hogy Szalah múmiája klasszikus legyen!

Van önnél jó cigaretta? Kínáljon meg... Köszönöm... Finom a füstje, mint a múmiaszárító rőzserakásé... Egy este, mint rendesen, egyedül kuporogtunk Szalahhal a bolt hátsó benyílójában. Ott laktunk... és akkor éjjel Szalah meghalt... lehet, hogy a szíve ölte meg... lehet, hogy én... zavaros időm volt az... tudja, hogy az arabok lelki élete milyen végzetesen zaklatott... váratlan szakadékok sötétlenek el benne... váratlan hegycsúcsok tündökölnek föl... sosem szerettem úgy, mint halottaiban... fáraói halott volt... ültem mellette a müezzin első-kiáltásáig... amire a nap durva aranyát ráloccsintotta a világra, történelmi tudástönköket, adatfűszálakat, emlékezésgallyakat sodró árja képzeletemnek elém remegtette zavaros tükrén, egy sosem élt ősi ősnek arcát, sorsát, történetét... Szokarimszaf... ez a név ötlött agyamba... Szalah tehát Szokarimszaf lesz... és nem lehet más, mint az erőszakos kan királyné, Hatsopszitu főkancellárja!

És az lett! Hónapok türelmes munkájával... az lett... ha eltemetem, pénzbe kerül, s pár tört cserépdarab szomorkodik sírján a szegények temetőjében... de így!

El sem tudja képzelni azt a szerető rajongást, amely finoman sikló vagy szakavatottan durva ujjaimat vezette a szörnyű, a megnyugtató, a borzalmas, a fönséges eljárás alatt... Szalah fokozatosan alakult át Szokarimszaffá… A szegény mai arab a felséges Hatsopszitu hajdani fenséges főkancellárjává... mennél inkább távolodott halottaiban a mai véres-nyálkás szennyétől, annál inkább vált igazi élővé, akivel csak annyit történt, hogy háromezer évvel ezelőtt a halál meglepte, de az élet tudói ellopták a haláltól... mi volt mai élete?.. bajoskodás a nyomor sötét pitvarában... amiről tanúskodtak koporsója, múmiája, a feliratok s körülötte az apró szobrok, aprócska tárgyak?... pompázatos és nagy hatalmú életről a vad akaratú, férfias, széles koponyájú, keskeny állú, nagy orrú Hatsopszitu mellett, aki templomfestményeken úgy ábrázoltatta magát, mint a többi fáraó, annyira, hogy álszakállt festetett magának... elvettem Szalahtól kongó bádog életét, és csengő arany élettel ajándékoztam meg... ecsetvonásról ecset vonásra, vonalról vonalra építettem meg csodálatos legendáját... megöltem? ó, dehogy!... én adtam neki életet...

Nem, nem fáraszt... mily jólesik végre elmondani... a harmincéves titkot... harminc év? háromezer év? szavak... üres szavak...

Hónapokig tartott... végre elkészült... ott feküdt előttem ember alakú tarka fatokjában a legszebb arcú és csodálatos épségben... hahaha! csodálatos épségben megmaradt múmiája Szokarimszafnak, Hatsopszitu királyné főkancellárjának... és csak akkor jutott eszembe az angol... vagy már gondoltam rá, amikor Szalah meghalt?... megfordult már a fejemben a gondolat, amikor Szokarimszaf évezredek óta megmerevült életre kelt? mindegy... most írtam az angolnak... és súlyos pénzeket kaptam az öcsémért... most műtárgy... az öcsém a British Museumban... emlékszik?... Különös öregúrról írtak a lapok... virágot helyez a múzeumban bizonyos napokon Szokarimszaf koporsója lábához... én voltam... és milyen temető öcsém számára... a British Museum!

Nem... víz nem kell... inkább... több levegőt... hol a keze?... így... szorítom... menjen el... a múmiák nagytermébe... nézze meg... mily csodaszép az arca... mily... ősi egyiptomi... hát nem... cselekedtem helyesen?... mondja!... mert... ne... feled... je... ho... ahhh... ahh... ah...